Esztétikai mellkorrekciókról

A mell a nőiesség egyik-, sokak számára a legmeghatározóbb külső jegye, ennek megfelelően a hölgyek önértékelését - önbizalmát alapvetően befolyásoló tényezője. 
A női mell alapvető élettani funkciója a csecsemő táplálása, de emellett rendkívül fontos szerepe van közvetlenül a szexuális életben, közvetve pedig viselőjének pszichés állapotában, így teljes életvitelében, mind a társasági életben-, mind a munkahelyi – szakmai karrier szempontjából az önbizalom, magabiztos fellépés, kapcsolatteremtés befolyásolásán keresztül.
Az emlőplasztikáknak alapvetően két formája van, az esztétikai jellegű-, illetve a helyreállító műtét.
Esztétikai korrekciót végzünk, fejlődési rendellenességek (túl kicsi-, túl nagy-, vagy aszimmetrikus emlők)-, testsúlyváltozás következtében kialakult deformációk-, illetve leggyakrabban szülést-szoptatást követően létrejött előnytelen változások esetén. Természetesen a “túl nagy-, túl kicsi “ meghatározás rendkívül szubjektív és a mindenkori divat által is erősen befolyásolt! (Rubensi szépségideál kontra Twiggy korszak!)
A helyreállító műtét leggyakrabban daganat-eltávolító műtétek után válik esedékessé, ritkábban bizonyos fejlődési rendellenességek vagy még ritkábban egyéb okból fennálló (trauma, gyulladás okozta) hiány pótlására.
Jelen cikkünk témáját képező esztétikai mellkorrekciók ennek megfelelően mellnagyobbítást, mellfelvarrást illetve szükség esetén ezek kombinációját, valamint mellkisebbítést jelentenek.
Különböző műtéti technikák, módszerek léteznek, s a plasztikai sebész a pácienssel az előzetes megbeszélés és vizsgálat során közösen választ a „hozott anyag”-nak, azaz a kiindulási állapotnak-, a plasztikai sebészeti szakma-, valamint a páciens elvárásainak legmegfelelőbb módszert.
A leggyakoribb műtét a nagyobbítás, amit alapvetően implantátum beültetésével érünk el. A lassan 50 éves múltra visszatekintő emlő-protézis beültetés többféle bőrmetszésből elvégezhető (a mell alatti redőben ejtett harántmetszésből, a bimbóudvar alsó szélén ejtett félköríves metszésből, a hónaljban ejtett metszésből, a bimbón-bimbóudvaron át ejtett harántmetszésből, sőt a köldökgyűrűben ejtett kis metszésből is endoscop segítségével), az implantátum helyezhető a mirigyállomány és a mellizomzat közé, vagy a mellizomzat mögé, vagy ú.n. “dual plane” technikával részben izom mögé. Az implantátumok széles választéka áll a plasztikai sebész rendelkezésére (szilikon géllel-, élettani sóoldattal-, vagy egyéb anyaggal töltött, sima- vagy textúrált felszínű, kerek- vagy anatómiai formájú, alacsony-magas-extra magas profilú, lágy- vagy kohezív szilikon géllel töltött), a világ számos gyártó cégének jó minőségű és nemzetközi minősítésekkel bíró termékeiből választhatunk.
Az implantátum mérete a páciens és az orvos személyes konzultációja során kerül meghatározásra, figyelembe véve természetesen fontos anatómiai tényezőket (testmagasság, mellkas-átmérő, szövetek feszessége-lazasága, stb.) és a páciens elvárásait. Magam részéről alapvető szempontnak tartom, hogy a méret növelése ne menjen a természetesség rovására, annál is inkább, mivel egy határon túl növelve a méretet a szövődmények kockázata is nő! A legfontosabb információ, hogy jelenlegi tudásunk és a hatályos nemzetközi állásfoglalás, az EQUAM (a plasztikai sebészetben használt orvosi eszközök és minőségbiztosítás európai bizottsága) által rendszeresen kiadott nyilatkozat szerint a minősített és engedélyezett emlő-protéziseknek nincs semmilyen egészségkárosító hatásuk (nem okoznak rákot, sem immunbetegséget, sem kötőszöveti betegségeket, stb.), nem jelentenek veszélyt egy későbbi terhesség-, szoptatás estén sem! Az emlőprotézis beültetésnek is vannak természetesen kockázatai: az általános sebészi kockázatokon (vérzés, gyulladás, trombózis, embólia) túl reálisan szóba jövő szövődménye lehet az ú.n. tokzsugorodás, ami a protézis körül tökéletes gyógyulás esetén is mindig kialakuló-, vékony kötőszöveti tok túlzott mértékű, kóros megvastagodása, szűkülése következtében fellépő implantátum-megkeményedést, fokozottabb esetben alaki deformitásokat, kellemetlen szubjektív panaszokat (feszülés – nyomásérzékenység - fájdalom) jelent. Sajnos az emlőnagyobbító műtétek közel fél évszázados története során sem sikerült mind a mai napig egyértelműen kideríteni a tokzsugorodás pontos okát, okait. Vannak ismert tényezők, amelyek növelik a kockázatot – e tényezők ellen természetesen mindent megteszünk, de soha nincs teljes garancia arra, hogy nem lép fel tokzsugorodás. Amennyiben minden igyekezetünk ellenére bekövetkezik, úgy egy-, az eredetinél kisebb-, ú.n. tokfelhasító vagy tokeltávolító műtéttel meg lehet oldani, s a páciens panaszmentessé tehető.
Az egész világon elterjedt és milliós nagyságrendben végzett emlőprotézis beültetés mellett természetesen mindig keresik az alternatív utakat is. Stabilizált hyaluronsav helyi befecskendezésével-, valamint saját zsír más testtájról történő kiszívásával és a mellbe történő visszainjekciózásával is végeznek napjainkban mellnagyobbítást.
A hyaluronsavat sok éve használjuk ráncfeltöltésre, bőrmegújító kezelésre, kontúrhiányok kitöltésére nagyon jó eredménnyel. Természetes anyag lévén, nyom nélkül lebomlik széndioxidra és vízre így a hatás megőrzése érdekében ismétlendő fél-egy év múlva. Tekintettel a mellnagyobbításhoz szükséges anyagmennyiségre, ez jelenleg még meglehetősen költséges módszernek tűnik.
A saját zsír hasról –, fenéktájékról-, combról történő kiszívása és a mellbe történő befecskendezése is több szempontból vitatott még. Egyrészt közismert, hogy a zsír szabad átültetése az átültetett szövet egy részének elhalásával jár, azaz nehezen kalkulálható a megmaradó mennyiség, ráadásul a két oldalon nem egyenlő mértékű szövetelhalás aszimmetriát okozhat. Ugyancsak érdekes és onkológiai szempontokból is vitatott, hogy az átültetett zsír nehezítheti az emlőrák felismerését (meszes foltokat okozhat, aminek az elkülönítése egy rákos folyamattól problémás lehet), s talán még izgalmasabb a zsírszövetben lévő jelentős számú felnőttkori őssejt átültetésének egy emlőrák kialakulásában nem tisztázott és nem kizárható szerepe.
Az idő fogja eldönteni, hogy ezek az alternatív módszerek milyen helyet – szerepet kapnak a jövőben az emlőnagyobbítás arzenáljában, mindenesetre az megállapítható, hogy a saját zsírral történő emlőnagyobbítás (illetve minden egyéb testtáj hasonló módon történő korrekciója) a módszerek-eszközök fejlődésével egyre nagyobb tért hódít az egész világon!
A mellfelvarrás a megereszkedett, petyhüdtebbé-lógóvá váló emlő korrekcióját jelenti, tulajdonképpen a mell állományához képest fölösleges bőr eltávolításából és az emlőbimbó ideális helyére történő áthelyezéséből áll. Itt nem kerül idegen anyag beültetésre, így annak minden fent említett kockázatát (tokzsugorodás) elkerüljük. Különböző típusú műtétek állnak rendelkezésünkre: körkörös-, vertikális- és a hagyományos ú.n. fordított-T metszésekkel történő korrekciók, amelyek a műtét utáni hegeket jelentik. Itt is érvényes a korábban leírt elv, hogy a műtét előtti konzultáció során, közös megegyezéssel születik a műtéti terv, mivel a heg egy nagyon fontos, de nem az egyetlen szempont a beavatkozás típusának megválasztásánál.
Amennyiben mind az emlő megereszkedését-, mind a kisebb térfogatát korrigálni szükséges, úgy az emlő nagyobbítását és felvarrását is el kell végezni. A plasztikai sebészek körében régóta fennálló és mai napig nem eldőlt vita folyik arról, hogy a két műtétet egyszerre, vagy két különböző lépésben végezzük-e el. Mindkét verzió mellett szólnak érvek és ellenérvek. Én a magam részéről az egy ülésben elvégzett két műtét híve vagyok, hozzátéve - a másik tábor jogos érvelésének fejet hajtva, hogy az egy időben végzett kombinált műtét esetén előfordulhat, hogy egy kisebb, második beavatkozás később szükséges lehet az esetek kb. 30%-ában.
Vannak ellenkező problémával – túl nagy emlőkkel – bíró hölgyek, akiknél emlőkisebbítést, egyszersmind automatikusan felvarrást is végzünk. Itt is különböző-, a felvarrásnál már említett hegekkel járó műtéti technikák ismertek. A kisebbítés mértéke függ a műtéti típustól, de főleg a páciens panaszai és elvárásai határozzák meg – ismételten hangsúlyozva az alkati tulajdonságok figyelembevételét! Az eltávolított szöveteket mindig szövettani vizsgálatra küldjük, mert nagyon ritkán bár, de előfordul, hogy negatív műtét előtti emlővizsgálati lelet (ultrahang, mammographia) dacára kezdődő rosszindulatú elváltozást találnak a kivett szövetekben!
Az összes emlőkorrekciós műtét eredményének megítélésében kiemelt szerepe van a maradandó műtéti hegeknek. Ez fokozottan igaz a több heggel járó felvarrásra-kisebbítésre. Az esetek messze döntő részében ezek a – már a hegesedési folyamat közben is gondozott (hegesedési típustól-, a heg minőségétől függően különböző kenőcsök használatával, speciális fényterápiával) - hegek kielégítő minőségűek, nem zavaróak. Amennyiben a műtét után minimum egy évvel a páciens a hegeket elfogadhatatlanul zavarónak tartja, úgy a heg minőségén további beavatkozásokkal (hegbe adott injekció, hegkorrekciós műtét, szükség esetén speciális sugárkezelés) tudunk javítani.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a jól sikerült - bármelyik típusú - emlőműtét után viselője lelkileg -, magabiztosság szempontjából újjászületik, egész élete jelentős pozitív változáson megy át, ami az operáló plasztikai sebésznek a legnagyobb jutalma!

Dr Kathó Jenő
KATHÓ Egészségügyi és Szolgáltató Kft
Telefon: +36 309 428 682,
Telefon / Fax: +36 1 465 03 08
e-mail: [email protected]
web: www.kathoplasztika.hu