Öngyilkosság, avagy végleges megoldás egy átmeneti problémára 2. rész: Az öngyilkosság, mint jelenség

Öngyilkosság, avagy végleges megoldás egy átmeneti problémára
2. rész: Az öngyilkosság, mint jelenség

2011. augusztus 29.
Rakovszky Lujza PhS., Best-Work

Rengeteg olyan tényező van, ami közrejátszhat abban, hogy valaki önkezével vet véget az életének. "A mai nézetek szerint a befejezett öngyilkosságok kétharmadának a hátterében kezeletlen depresszió áll." Ezt követi a sorban az alkohol- vagy drogfüggőség, a különféle krízishelyzetek, a skizofrénia, a személyiség-, hangulatzavarok és a daganatos betegségek.

A búcsúlevél segítségével az öngyilkosok lezárják életüket A búcsúlevél segítségével az öngyilkosok lezárják életüket

A statisztikai adatok szerint a házasságban élők kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint az egyedül élők. Mindezek mellett az öngyilkosság családi halmozódást is mutathat, ebben részben tanult magatartásmódnak, és részben a genetikának is szerepe van. Bizonyos életszakaszok, mint például a serdülőkor szintén növelik a kockázatot. Ennek megfelelően védő tényezők is vannak, a jó szociális és családi háttér, a terhesség, a szülést követő első év, a nagyobb gyerekszám a családban, valamint a gyakorló vallásosság.

Ha az egyén az élete folyamán olyan folyamatokon megy keresztül, amelyek során súlyosan károsodik a gondolkodásmódja, a kognitív struktúrája, törvényszerűen kialakul a negatív információfeldolgozás, a negatív gondolkodás, a súlyos önértékelési zavarok, negatív önkép, a reménytelenség érzése, a negatív általánosítás, a negatív jövőkép, hiányos vagy rossz problémamegoldó módszerek alkalmazása. Természetesen ezek befolyásolják az egyén hangulatát, közérzetét és a magatartását is, amelyre viszont a környezet annak megfelelően reagál, az esetek többségében nem segítőmódon. Amikor a folyamat eljut a depresszió betegségig, természetesen már kimutathatóak a depresszióval járó agyi elváltozások is. A negatív gondolkodásmód kihat az immunrendszerre, a hormonrendszerre, a különböző szervrendszerekre és szervekre, betegségeket okozva.

Az öngyilkosság nem derült égből villámcsapás, még ha gyakran úgy is tűnik a külső (laikus) szemlélő számára. Az öngyilkossághoz vezető útnak vannak lélektani állomásai:
dinamikus beszűkülés (érzelmi, kapcsolati devalvációk);
gátolt, saját maga ellen forduló agresszió (erős feszültség, indulatossá válik, indulatait nem tudja levezetni, mert magára haragszik, nem másra);
öngyilkossági fantáziák (megtervezi, átgondolja, látja a végkövetkezményt).

Minden öngyilkosságra készülő egyén jelzi szándékát valahogyan a külvilág, a környezete felé. Segélykiáltásban a kettősség van jelen: nem akar meghalni, csak máshogyan szeretne élni, de nem látja a kiutat, azt, hogy hogyan lehetne másképp élni, ezért megoldás az önpusztítás.

Az öngyilkosságot közvetlenül megelőző állapot az öngyilkossági krízis. Az áldozat személyisége jellegzetes változásokat mutat: gondolkodása, viselkedése merevvé, sablonossá válik, eltér korábbi önmagától, érzései jóval szűkebb skálán mozognak, mint korábban (érzelmileg beszűkül), emberi kapcsolatai eltűnnek, korábbi értékrendjét, életét értelmetlennek tartja. Haragját önmaga ellen fordítja. Gondolatai öngyilkossági fantáziákkal telítettek, a módszer kiválasztására, az öngyilkosság tervére irányulnak, s még arra, hogy milyen lehet majd hozzátartozóinak, barátainak viselkedése az öngyilkosság után.

Az öngyilkossági válságban levő ember számára kulcsfontosságú a megkapaszkodás lehetősége, az odafigyelő, segítő terápiás szakember, akiben bízni lehet, aki mind a gyógyszerekkel, mind a pszichoterápia eszköztárával segíteni tud az érintettnek és a környezetnek.

A búcsúlevelek fontos dokumentumok, mind általános értelemben, mind az egyedi eseteket tekintve. Fontos kérdés a búcsúlevél funkciója, azaz: miért íródik a búcsúlevél?
a búcsúlevél az öngyilkossági döntés és annak véglegesítését szolgáló eszköz. Segítségével a személyek lezárják életüket, félbe maradt ügyeiket lerendezik, mintegy számadást végeznek;
a levél a hátrahagyott üzenet továbbításának eszköze;
az öngyilkos cselekmény, tett megkezdésének, vagy folytonosságának eszköze, azáltal, hogy a manualitás (fizikális) első mozzanata.

Az öngyilkosságot elkövető személyeknek mintegy 15-30 százaléka hagy hátra búcsúlevelet (2000).

A befejezett öngyilkosság már nem gyógyítható, az önpusztításra vezető tényezők java része viszont jó eséllyel felismerhető, mind saját magunkon, mind környezetünkön. Ne feledjük, az egyetlen gyógymód a megelőzés, a kiváltó okok, összefüggések felismerése és kezelése. Ne féljünk szakemberhez fordulni, mert súlyos esetben életünk, életek múlhatnak rajta!

Kockázati tényezők:
55 év feletti életkor;
férfi neműség;
fájdalmas vagy rokkantsággal járó betegség;
egyedüllét;
tartozás vagy nincstelenség;
gyász;
megalázottság vagy szégyenérzet;
depresszió, főleg pszichózissal vagy szorongással párosulva;
a szomorúság megmaradása a depresszió egyéb tüneteinek elmúlta után is;
kábítószerezés és/vagy alkoholizmus;
korábbi öngyilkossági kísérletek;
családban elkövetett öngyilkosság;
családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak;

A társadalmat, kultúrát minősíti, hogy hogyan tudjuk dekódolni a jeleket, hogyan reagál rá a társadalmi környezet.

Jellemző öngyilkossági fajták elkövetésük gyakorisága alapján a következők:
akasztás, zsinegelés;
gyógyszermérgezés;
vízbefulladás;
mozgó jármű elé ugrás;
lőfegyver, robbanószer;
magas helyről leugrás;
tűzzel kapcsolatos;
vágó-, szúróeszköz;
áramütés, egyéb és ismeretlen.

Ezekre a módszerekre jellemző, hogy nagy hatékonyságúak, illetve a személy haláltusája csak rövid ideig tart; vagyis nehéz közbelépni, megmenteni a személyt.