Öngyilkosság, avagy végleges megoldás egy átmeneti problémára

Öngyilkosság, avagy végleges megoldás egy átmeneti problémára
4. rész: Az öngyilkosság megelőzésének lehetőségei
Szerző: Rakovszky Lujza PhS. pszichológus
2011. szeptember 26.

A gyors társadalmi változás tovább zilálta a még erőltetetten meglévő közösségi struktúrákat, tovább lazította a rokonsági rendszereket. A gyors átalakulás különösen hátrányosan érintette a vidéken élő és a főváros bizonyos kerületeiben, valamint a városok bizonyos részein élő lakosság helyzetét. E területeken növekedett az emberek elszigeteltsége, a lakosságban az idősek aránya. Nőtt a munkaképes fiatal lakosság eláramlása vagy részükről deviáns magatartásforma felvétele (alkohol, drog, bűnözés, stb.). Mindez az öngyilkosság növekedését vonta maga után.

A társadalmi átalakulások következtében nagy pszichológiai terhek nehezedtek a házasságra, a családra és a nőkre. Megszaporodott a válások, a felbomló családok száma. A nőkre sokkal több teher hárult (gyermeknevelés, munkavállalás, család-fenntartás, stb.). Ez a körükben fellépő öngyilkosságok számának növekedéséhez vezetett, aminek hátterében kb. 46%-ban mutatható ki az alkoholizmus is.

Az elsődleges prevenció a társadalom, a politikai vezetés feladata még akkor is, ha ezt eddig nem végezte el. El kell érni, hogy a népegészségügyi prevencióban az önpusztító magatartások elleni prevenció prioritást élvezzen. A komplex alapellátás teljes körű biztosítása valamennyi lakos részére a lakóhelyén, amelyik az alapja a progresszív betegellátásnak. A lelki segítségnyújtás egy része, különösen a nagy kiterjedésű tanyavilágban élők számára és az egészségügyi intézményektől távol lakók számára Interneten keresztül is elérhető legyen!

A veszélyeztetettek kiszűrése a megyék és kistérségek lakói közül a súlyos pszichoszociális problémákkal küzdők, férfiak, időskorúak, özvegyek és magányosak, szociális otthoni lakók, homoszexuálisok, öngyilkossági cselekményt elkövetők családtagjai. Pszichiátriai betegségben szenvedők, különös tekintettel az alábbi betegségcsoportokra: major depresszív epizód, férfi depresszió, dysthymia, bipoláris zavarok, schizophrenia és alkoholbetegek, szorongásos zavarok, személyiségzavarok, betegségi téves eszmék fennállása. Súlyos testi betegségben szenvedők, különös tekintettel az alábbi betegségcsoportokra: rosszindulatú daganatos megbetegedések, HIV-fertőzés és AIDS, stroke utáni állapotok.

Ideje lenne elkezdeni a jelenlegi mentális analfabetizmust felszámolni. Óriási hiányosságok találhatók az egészségnevelésben, és itt elsősorban az általános iskolákban, szakiskolákban, középiskolákban meglévő hiányosságokra kell felhívni a figyelmet, de gondolni kell a főiskolákra és az egyetemekre is. Megfelelő oktatás nélkül eredményt elérni lehetetlen.

Az egészségtanban szerepet kell szentelni a pszichoedukációnak. Az egészségügyi dolgozók közt, a szociális területen dolgozók közt, a pedagógusok közt haladéktalanul el kell kezdeni a továbbképzéseket.

Kitűzendő célként 2015-re el kéne érni a depressziósok számának 10%-os csökkenését, ami véleményem szerint a jelenlegi gyógyszer-politikai megfontolásokkal nem lesz kivitelezhető (100%-os támogatás megvonása). De a kettészakadó társadalmi helyzet sem fog ezen folyamatnak kedvezni. Ezért cselekvési programot kell kidolgozni amiben a következők szerepeljenek:
A család szerepének, mint az elsődleges szocializáció színterének erősítése.
Az informatikai program keretében pontos adatokat kell szerezni a depressziós betegséggel küszködőkről, az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok számáról és ebbe be kell vonni a megfelelő szakembereket, akik a megelőzésre programokat dolgoznak ki.
Az ország valamennyi iskolájára egy minimális egészségnevelési programot kell kidolgozni, melynek egyik nagyon lényeges eleme a gyermekek és serdülőkorúak felkészítése a nehéz élethelyzetekre, a krízisekre és a lehetséges megoldások és segítségnyújtás módjaira.
Támogatni kell a depresszió korai felismerését és kezelésbe vételét célzó szakmai programokat illetve a depresszióra irányuló segítő mozgalmakat, a depresszióval kapcsolatos továbbképzéseket a különböző szakember-csoportokban (háziorvosok, szociális munkások, lelkész, egyházi személyek) különböző szinteken.
Továbbképzést kell tartani a pánikbetegségek korai felismerésére és be kell vonni a lehetséges szakembereket a különböző szintű képzésekbe.
A felsőfokú egészségügyi oktatásban végzetteket (diplomás ápoló, mentőtiszt, védőnő, szociális munkás, stb.) magas szintű kiképzésben kell részesíteni az öngyilkosság-megelőzés és a krízisintervenció szempontjából.
Fejleszteni kell a családsegítő szolgálatokon belül a családterápiás szemléletű konzultációkat.
A jelenleg pszichiátriai gondozó hálózat rendszere és személyi állománya a biológiai pszichiátriai módszerekkel kezelt mentális betegek ellátására és gondozására nem elég, s ha az egészségügyi kormányzat részéről nem születik megfelelő szakmapolitikai döntés, a jelenlegi "tűzoltó-szint" sem lesz fenntartható.

Öngyilkos gondolatai mindenkinek vannak, ez nem jelenti azt, hogy az illető valaha is komolyan fontolóra venné az öngyilkosságot, mint problémamegoldást. Veszélyeztető tényező, ha a családban már előfordult öngyilkosság, hiszen ilyenkor sokan úgy érzik, hogy egyfajta "átok, sors és végzet" sújtja őket. Az öngyilkosságnak nincs génje és sosem egyetlen tényező, vagyis a genetika függvénye.

A közvetlen segítség akut esetben a legnagyobb felelősség. Ki az aki kompetens ebben a válságos helyzetben? Szakember? Családtag? Egyáltalán milyen a helyes fellépés, és van valamilyen általános szabály? Ez a kérdéscsoport még komoly viták tárgya.

Életünk valóságos folyamata, és drámája nem légüres térben, hanem a bennünket körülvevő események folyamatában történik. Körülményeink adottságok, amelyek egyes részei irányíthatóak, vagyis lehetőséget kínálnak az alakításra, változtathatóságra. Az egészséges életút nem a véletlen események halmaza, hanem a cél felé irányuló haladás. Így van ez akkor is, ha itt-ott előfordulnak megtorpanások vagy visszalépések is.

A felnőtt személyiség nem azt jelenti, hogy nincs többé szükségünk másokra, hanem azt, hogy képesek vagyunk figyelni másokra és megajándékozni őket felhalmozott tapasztalatainkkal. Erősek szeretnénk lenni, de akkor vagyunk erősek, ha merünk gyengének mutatkozni.

Napjainkban a krízisek felismerése és kezelése egyre nagyobb kihívást jelent a segítők számára, ezért nélkülözhetetlen a modern krízisparadigmán alapuló gondolkodás elsajátítása, valamint a krízis pszichológiai szabályszerűségeinek, lefolyásának és kommunikációs jellemzőinek ismerete is. Az öngyilkos viselkedés integratív megközelítésének egyik legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszi olyan átfogó terápiás és prevenciós modellek kidolgozását, melyek segítséget nyújtanak a szakemberek számára az öngyilkossági rizikó felismerésében, egyúttal iránymutatást adnak a páciens adekvát kezelésére vonatkozóan, így jelentős szuicidprevenciós hatékonysággal is rendelkezhetnek.

"Aki megment egy lelket, az egész világot menti meg."
(Schindler listája)

 http://pszichologuskepzo.hu/tanfolyamok/gyakorlati-eloadasok.html